Várakozás...

Várakozás egy pillantra, egy érzésre, egy érintésre. Várakozás arra akire oly sokat gonodolok... Várakozás őrá akivel olyan rég nem találkoztam... Várakozás minden másodperc végére... Várakozás még vagy 16:25 percet... Várakozás de már egyre csak kevesebbet...
Na így a gondolataim megfogalmazása után írok 1 kicsit kevésbé "költőien" is. igen Várakozás... :DD Szerencsére kezdem elhinni ami velem megesett nem csak egy álom, hanem maga a valóság, és nem a mátrix vagy bármiféle fantasy világ, melyre a sok okos azt hiszi élek, mert szerepjátékozok :) Nem ez a valóság, és nem is a cybertér, vagy ilyesmi...
Boldogságom és szomrúságom keverékében most nemigazán tudok mit írni. Az lmúlt hét újra új erőt nekem hogy a munkáimat befejezzem. Igen kezdek újra régi önmagam lenni. Elhatározásokkal tervekkel, célokkal, és határozottsággal teli. Mert újra a régi mondásomat fogom követni: "Nincs lehetetlen, csak tehetetlen".

"Az élet szép..."

Igen vére ezt mondhatom, amellyet egyik ismerősöm mindig mondogatott a rossza pillanataimban. És tényleg így van. Csütörtök óta teljesen kifordultam a bőrömből. Annyira jó újra boldognak lenni... Tudni azt hogy valaki gondol rám? valaki akinek annyira tetszek, hogy ő jött oda hozzám? És tudni, az hogy van kire gondoljak, és nem csak úgy eszembejut, hanem mindig ő jár a fejemben...
Megtanultam tőle csapkodónyuszit hajtogatni, meg még sokmindent. Annyira jó... Minden tökéletes, már csak abba reménykedek, hogy ez nem álom, hanem a valóság...